Te + Én = Mi
“”…Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nemcsak látlak és tudok rólad, de érezlek is – ha “én” minden idegszálammal megtapasztalom milyen “te”-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a “jártál bennem” – “jártam benned” kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet – azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? – most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod – amit féltesz, amit rejtesz, azt adod – és azt fogadod el tőlem is.”" Müller Péter
.
.
.
.
.
.
.
Építsd le a mentális rácsaidat
a jegyzetünk a segítségével!
(A világon ezt eddig több,
mint 120 000 ember ismerte meg)
"Nekem hatalmas felismerés volt, hogy nem a tapasztalataim alakítják a hitemet, hanem a hiteim a tapasztalataimat. E tudás birtokában szemügyre vettem életem és bizony számtalan bizonyítékát találtam ennek. A leglátványosabb talán ez: hittem abban, hogy nem kell látszódnia
rajtam, hogy szültem. Bizony senki meg nem mondja, hogy 4 gyermek édesanyja vagyok :-)
"A hiteink kezelése minitanfolyam után azt ismertem fel, hogy életemre mennyire nagy befolyással vannak a hiteim. A legnagyobb megdöbbenésem akkor volt, amikor az átlátszó hiteket vizsgáltuk, és egyszer csak kiderült, hogy olyan hiteken keresztül élek, amt már régen elfelejtettem,
mégis óriási hatással vannak az életemre. A legtöbb ezekből még a gyermekkoromból származnak, és a nevelés hatására ívódott belém. Egy ilyen példa: 'Úgy sírsz mint egy kislány, egy férfi nem sír'. - ugye ismerős. Ennek hatására sok, hosszú éven keresztül nem sírtam, magamba folytottam, bármilyen helyzet is álljon
elő. Most már tudok sírni, ha meghatódom, és ez nekem felszabadító érzés." 
"Amikor felfedeztem, hogy hitrendszerünk hogyan befolyásolja tapasztalásainkat, rengeteg mentális rács, és bilincs lehullott egy pillanat alatt, ami eddig fogva tartott, és amit korábban észre sem vettem. Azóta gyakran elkezdünk egy mondatot, aminek a felénél felnevetünk, és már
be sem fejezzük, mert nincs értelme :)"